Úgy tűnik, a kivándorlás témája nemcsak minket érint. Marianna Salzmann színművének témája magyar, általánosabb érvénnyel az identitáskeresés drámája. A nagymama a Kádár-rendszer aktivistája volt, az anya is itt él, a lány már messzebbre vágyik. Mássága a zsidó származás és gondolkodás mellett, a leszbikusság felvállalásában is megnyilvánul. A bátyja egyenesen Izraelbe ment, ő inkább a békésebb New Yorkot választja.
Borgula András takarékos eszközökkel, meggyőző erővel realizálja a frappáns szituációkat, Varsányi Mari fordításában hatásosan szólnak a dialógusok. A három nőszerepet három korosztály, három stílusú egyénisége jeleníti meg, ennek ellenére sikerült egységes sikerül az egységes hangvételt megtalálni.
Kerekes Viktória jó kiállású negyvenes, a realitásokban él, kényszerű toleranciával próbálja megérteni a világot és gyermekeit. A Nagymama anno beépített tégla, vidoran jelentgető hálózati személy, hazafias indíttatású besúgó volt, holokauszt-emlékező világutazó, az elkötelezett nomenklatúra díszes tagja. A korra vissza nézve bizonyos mértékig meg kell értenünk, a jelen ifjú generációjának szemében megbocsáthatatlan kövület. Ellentmondásos alakját Kiss Mari kiválóan hitelesíti, emberi vonásait erősítve az ideológiaiakkal szemben.
Nagy örömmel látjuk újra, a színművészeti egyetem elvégzése után, családi örömök miatt eltűnt Huzella Júliát. Extrém egyénisége, energikus játéka, sugárzó színpadi aurája már igencsak hiányzott. Tűéles deklamációja, átható tekintete, karakterformálásának ezer árnyalata méltán állítja az előadás fókuszába. Neki köszönhető, hogy az előadás a közvetlen konkrétumokon túl, a sorsdöntések, életmódváltoztatások tágabb érvényű problémáira is reflektálni képes.
Utolsó kommentek